Rózsa Péter

Ebben az adásban Földes Eszter Marcsival Vókonyára, Rózsa Péter gazdaságába látogatnak, ahol a bivalytartással ismerkednek. Bivalygulyás, madártej, kitűnő sajtok és remek borok, melyek még izgalmasabbá teszik ezt az adást.

  Rózsa Péter cifraszűrben belovagolt Debrecenbe 

Azt hittem, a kisborjúkat mutatja meg, az új górét, a bivalyfejést, meg a Nóniuszokat, mert abba is belefogott. De kiderült szövőtáborba hívott, meg vendégéhez, a csíki kenőasszonyhoz. A Péter-nap, ahol éppen huszonöten ültük körül a családi asztalt, már csak ráadás volt. Februárban Péter? – kérdeztem. Jaj, ti pestiek, a paraszt nyáron dolgozik, nem ér rá névnapot ülni… 

A gidres-gödrös régi mellékúton olvadt kátrányhólyagokat forral a nap. Valahol Hajdúböszörmény és Balmazújváros között járunk, a pusztán, ahol egy teremtett lelket sem látni, csak távoli tanyákat, néhai tsz-gépállomások gázolajsáros udvarain veszteglő agg traktorokkal, amelyek rozsdás teste vörösen izzik a forróságban.

Amikor beszélni hallom paradicsomról, lóról, az érett dinnye titkairól, a kapálás technikájáról, mangalica szalonnájáról, a hídi vásáron vett subáról, na meg a legkedvesebb verseiről, hát szívem szerint ott maradnék a tanyáján, Virágoskúton meg Vókonyán. Ahol nincs vegyszer, ahol nem megy pocsékba semmi, mert átgondolt gazdálkodás folyik. Ott maradnék. Mint a postamester is...