Rózsa Péter
Virágoskúti bivalyjoghurtot kanalazok, érlelt tehénsajtot, szelet mangalicaszalonnát ízlelgetek. Karika füstölt kolbászt, papírvékony sonkát, paradicsomot, erős paprikát, lilahagymát harapok mellé. Kavargó ízek a számban. Minden, amit elém tesznek Rózsa Péter biogazdaságából való. Itt termett, itt dolgozták fel, itt kínálnak vele. A kedvencem a bivalygomolya, kérek abból is egy falást. Gyerekkorom ízei térnek vissza, felejthetetlen reggelik, ebédek és vacsorák.
Belekötöttem a cifraszűr ujjába az utolsó részletet, és felnyergeltem – kezdte a történetet Rózsa Péter, a gazda, Rezeda Kázmér pedig hátradőlt, odaadta magát egészen az elkövetkező történetnek, ahogy odaadta magát egészen az előző történeteknek is, meg ennek az embernek, ennek a gazdának, ennek a magyarnak, ennek a csárdának, ennek a világnak, mert szívével egészen pontosan felfogta, hogy a világnak éppen ilyennek kellene lennie, és akkor nemcsak a „klímavédők” jó szándékú, de beteg hisztériája válna teljesen feleslegessé, hanem az összes küldetéses, világmegváltó hülye is. „Ha a világ meg lesz váltva, akkor az ilyen gazdák, az ilyen emberek fogják megváltani. Már ha persze a Jóisten úgy dönt, hogy nem érdemlünk meg még egy megváltást, amit a magam részéről tökéletesen megértenék…” – gondolta magában Rezeda Kázmér.
A NÉPI MOZGALOM egyik remekműve, Somogyi Imre 1942-ben megjelent Kertmagyarország felé című könyve jutott eszembe, amikor a Balmazújváros melletti Virágoskúton Rózsa Péterrel bejártuk a birtokát, a 2017-es év biogazdaságát.
Ezt látni kell! Gyönyörű képek a balmazújvárosi biocsárdáról
Virágoskút – Tavasz és megújulás, család és hagyomány: ezek jegyében szerveztek különleges estet.
Az év biogazdasága a Virágoskút Kft. – Rózsa Péter és családja –, mert ők együtt egy egész. Órákig, sőt napokig hallgattam volna, ahogy beszél az alapértékekről, az életről, amelyben az ember élőlény, hasonlóan a növényekhez és állatokhoz, eszünk, iszunk és lélegzünk, de a növények és állatok nem mennek szabadságra, nincs munkaidejük, hétvégéjük, ahogy egy parasztembernek sem.
Rózsa Péter biogazda a Hortobágy "mellyékére" invitálja a nézőt.
Idén a Budakeszi Tündérkert adott otthont a Tündérkertek Találkozójának, mely szakmai rendezvény tradicionálisan a hazai őshonos gyümölcsfák megőrzésének fontosságára, egyben a biológiai sokféleségre hívta fel a figyelmet
A Pilisi Parkerdő Zrt. 2011-ben csatlakozott az országos Tündérkert kezdeményezéshez, és kezdte meg a Budakeszi Erdészetnél található gyümölcsöskert, a Budakeszi Tündérkert létesítését. Jelenleg 7 fafaj összesen 888 példánya található ott, 2016-ra pedig már 285-re bővült a támogatott fafajták száma.
Az érdeklődők az ünnepélyes megnyitó után megtekinthették a Budakeszi Tündérkert kárpát-medencei és zsámbéki-medencei gyűjteményeit, valamint terepi bejáráson is részt vehettek.
Egy jellemző párbeszéd tanúja voltam az asztalánál. Új ember jelentkezett a gazdaságba, irodai munkára. Fiatal nő. Rózsa Péter faggatja. Gondolom, kíváncsiságból mindenféle munkát felsorol. Hát fejni akar-e? Azt nem tudnám csinálni! Rossz a hozzáállása, kislány! Azt kellett volna mondani, nem ismerem ezt a tudományt, de biztosan meg tudnám csinálni! Mert az ember mindent meg tud csinálni – ha akar.
Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.