XXII. ORSZÁGOS BIO FŐZŐVERSENY ÉS PÁSZTORTALÁLKOZÓ

Rózsa Péter biogazda a Hortobágy "mellyékére" invitálja a nézőt.

A Virágoskút nevű magyar biogazdaság bio málnás-szamócás joghurtja lett az első a Tudatos Vásárlók Egyesületének gyümölcsjoghurt terméktesztjén. 

Idén a Budakeszi Tündérkert adott otthont a Tündérkertek Találkozójának, mely szakmai rendezvény tradicionálisan a hazai őshonos gyümölcsfák megőrzésének fontosságára, egyben a biológiai sokféleségre hívta fel a figyelmet

A Pilisi Parkerdő Zrt. 2011-ben csatlakozott az országos Tündérkert kezdeményezéshez, és kezdte meg a Budakeszi Erdészetnél található gyümölcsöskert, a Budakeszi Tündérkert létesítését. Jelenleg 7 fafaj összesen 888 példánya található ott, 2016-ra pedig már 285-re bővült a támogatott fafajták száma.

Az érdeklődők az ünnepélyes megnyitó után megtekinthették a Budakeszi Tündérkert kárpát-medencei és zsámbéki-medencei gyűjteményeit, valamint terepi bejáráson is részt vehettek.

Debrecentől nem messze, Balmazújváros és Hajdúnánás között valódi csoda születik.

Egy jellemző párbeszéd tanúja voltam az asztalánál. Új ember jelentkezett a gazdaságba, irodai munkára. Fiatal nő. Rózsa Péter faggatja. Gondolom, kíváncsiságból mindenféle munkát felsorol. Hát fejni akar-e? Azt nem tudnám csinálni! Rossz a hozzáállása, kislány! Azt kellett volna mondani, nem ismerem ezt a tudományt, de biztosan meg tudnám csinálni! Mert az ember mindent meg tud csinálni – ha akar.

Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.

Ebben az adásban Földes Eszter Marcsival Vókonyára, Rózsa Péter gazdaságába látogatnak, ahol a bivalytartással ismerkednek. Bivalygulyás, madártej, kitűnő sajtok és remek borok, melyek még izgalmasabbá teszik ezt az adást.

  Rózsa Péter cifraszűrben belovagolt Debrecenbe 

Azt hittem, a kisborjúkat mutatja meg, az új górét, a bivalyfejést, meg a Nóniuszokat, mert abba is belefogott. De kiderült szövőtáborba hívott, meg vendégéhez, a csíki kenőasszonyhoz. A Péter-nap, ahol éppen huszonöten ültük körül a családi asztalt, már csak ráadás volt. Februárban Péter? – kérdeztem. Jaj, ti pestiek, a paraszt nyáron dolgozik, nem ér rá névnapot ülni… 

A gidres-gödrös régi mellékúton olvadt kátrányhólyagokat forral a nap. Valahol Hajdúböszörmény és Balmazújváros között járunk, a pusztán, ahol egy teremtett lelket sem látni, csak távoli tanyákat, néhai tsz-gépállomások gázolajsáros udvarain veszteglő agg traktorokkal, amelyek rozsdás teste vörösen izzik a forróságban.

Amikor beszélni hallom paradicsomról, lóról, az érett dinnye titkairól, a kapálás technikájáról, mangalica szalonnájáról, a hídi vásáron vett subáról, na meg a legkedvesebb verseiről, hát szívem szerint ott maradnék a tanyáján, Virágoskúton meg Vókonyán. Ahol nincs vegyszer, ahol nem megy pocsékba semmi, mert átgondolt gazdálkodás folyik. Ott maradnék. Mint a postamester is...