Belekötöttem a cifraszűr ujjába az utolsó részletet, és felnyergeltem – kezdte a történetet Rózsa Péter, a gazda, Rezeda Kázmér pedig hátradőlt, odaadta magát egészen az elkövetkező történetnek, ahogy odaadta magát egészen az előző történeteknek is, meg ennek az embernek, ennek a gazdának, ennek a magyarnak, ennek a csárdának, ennek a világnak, mert szívével egészen pontosan felfogta, hogy a világnak éppen ilyennek kellene lennie, és akkor nemcsak a „klímavédők” jó szándékú, de beteg hisztériája válna teljesen feleslegessé, hanem az összes küldetéses, világmegváltó hülye is. „Ha a világ meg lesz váltva, akkor az ilyen gazdák, az ilyen emberek fogják megváltani. Már ha persze a Jóisten úgy dönt, hogy nem érdemlünk meg még egy megváltást, amit a magam részéről tökéletesen megértenék…” – gondolta magában Rezeda Kázmér.
